Agra felé menet megálltunk egy pihenőhelyen egy kis nyújtózkodásra. Ahogy kiléptünk a kocsiból, az egyik fa alól felpattant egy férfi, és tradícionális hangszeren zenét kezdett játszani. Ekkor szintén a fa alól felpattant egy 6 éves forma kislány, szép népviseletbe volt öltözve, és a zenére táncolni kezdett nekünk. Megfogott minket a látvány. Volt abban valami különös, ahogy a kislány, mint egy felnőtt nő táncolt azokkal a jellegzetes, szögletes mozdulatokkal. A lány 3-4 figurát ismételgetett, nem mosolygott, csak nézett előre, és táncolt. Amíg ott voltunk egy pillanat megállás nélkül táncolt a 40 fokos napon, pörgött-forgott, közben észrevettük, hogy a szeme és a gondolatai néha a távolba révedtek, valahol máshol volt. Integettünk, mosolyogtunk, ő csak táncolt. Szerintem nem tudta pontosan, hogy miért is van ott, és hogy mi kik vagyunk, csak azt tudhatta, hogy ha az apukája elkezdi a zenét, neki táncolni kell. És a kislány táncolt tovább azokkal a semmibe meredő szemekkel. Aztán pénzt adtunk neki. Amikor ismét beültünk a kocsiba, a lány és az apukája már ismét a fa alatt ült. A kislány ránk nézett, mi integettünk, és most ő is visszaintegetett. Megnyugodtunk, örültünk, és arról beszélgettünk, hogy talán mégis tudja, hogy mi történik vele...tudja, hogy örültünk neki, és hogy neki integettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése