Foglalkozások

A kirándulások alkalmával lehetőségem nyílt megfigyelni azt, hogy mi mindennel foglalkoznak errefelé az emberek. Ebből állítok most össze egy kis bemutatót. Először is itt vannak azok az emberek, akik a nap egésze alatt valamit szállítanak A pontból B-be. A nyolcvanas évekre emlékeztető kis szekereik, talicskáik vannak, amit megpakolnak szinte bármivel. Aztán vagy tekerik a pedált, vagy pedig tolják a triciglit emelkedőnek felfelé, keresztül az autópályán, lent az útszéli porban.

Aztán itt vannak azok, akik valamit árulnak. Leginkább vizet, üdítőt, rágcsálnivalókat, ajándék tárgyakat, kókuszdiót, gyümölcsöt, fűszereket. Sokan a szintén múlt évezredre emlékeztető, kézzel összetákolt bódékban csinálják mindezt. Kiugrási lehetőség nincs. Van egy olyan érzésem, hogy sokan közülük még 50 év múlva is ugyanabban a bódéban fognak ülni.



Goán láttam azt az érdekes dolgot, hogy amikor apálykor a tenger visszahúzódik a part menti sziklákról, asszonyok lepik el azokat. Vékony, hosszú hegyű kalapácsszerű szerszámmal a kezükben érkeznek, és a sziklákat kezdik ütögetni velük. Kiderült, hogy a sziklák réseibe elbújt rákokat, csigákat szednek. Egy-két óra hajladozás után sikerül megtelíteniük a kis vödreiket. Ilyenkor szépen hazavonulnak, és elkészítik az állatokat, megfőzik - vagy ilyesmi - és már állnak is ki velük az út szélére, és pár rúpiáért kínálják az egzotikus eledelt a túristáknak.

A nők más foglalkozást is betöltenek errefelé. Ez az idős asszony például virágokat gyűjt, majd legugol az egyik templom felé vezető út szélére a kis, fekete esernyője alá. Indiában az a szokás, hogy a hindu templomokba az emberek virágokat visznek az istenek tiszteletére. (Hasonló, mint nálunk mondjuk a gyertya gyújtás a templomban - ők azonban virágokat helyeznek el.) Így a néni a nap túlnyomó részében itt árulja a virágokat.

Agrában egy érdekes mesterség maradt fenn. A Taj Mahal egykori építőinek a leszármazottjai még mindig a környéken élnek, és a márvány megmunkálásával foglalkoznak. A mai napig mindent kézzel csinálnak. Először a fehér, fekete vagy vörös márványakat megmunkálják, formázzák, faragják és csiszolják. Ezután következik a munka nehezebb része. A márványt - amiből asztallapokat, ékszeres dobozt, tányérokat, ajándéktárgyakat gyártanak - féldrágakövekkel díszítik. Ezek a kövek leggyakrabban az ametiszt, holdkő, korall, igazgyöngy, rózsakvarc, tigrisszem, topáz és a türkiz. Ezeket a köveket formákra vágják, sokszor pár milliméteres darabokra, és ezekből állítanak össze különféle alakzatokat: virágokat, állatokat, mintákat. A márványlapon kifaragják a minta helyét, egy titkos készítésű ragasztóval ráragasztják a kődarabokat, majd lecsiszolják a lap tetejét. Így a féldrágakövekből kirakott minta pontosan egy síkban van a márványlap teljes egészével.

Ha valaki kedvet kapott a fenti területek bármelyikén egy vállalkozást indítani Indiában, akkor rajta...1 milliárd kétszáz millió ember nagy piac!