Agra

A nyaralás alatt két napot Agrában is töltöttünk. Ismét sikerült 4,5 óra alatt megtennünk a 190 km távolságot autóval, és most már meg is fogadtam, hogy többet kocsival hosszabb útra nem indulok el. Először az előre lefoglalt szállodába mentünk, ahol meglehetősen siralmas látvány fogadott: a szoba falai piszkosak voltak, a fürdőszoba piszkosnak tűnt, a WC-re nem akartunk ráülni semmi pénzért, és a törülközők pecsétesen lógtak a helyükön. Egy percen belül döntöttünk: ha lúd, legyen kövér! szedtük a sátorfánkat és egy gyors kijelentkezés után ismét a taxiban ültünk. Mivel kaptunk egy idegenvezetőt is a napra, hozzá fordultunk. Pár telefon, és már a Jaypee Palace öt csillagos hotel recepcióján álltunk, és jelentkeztünk be. Az előző hotelhez képest ez a mennyország volt: fapadlós, tiszta, tágas szobák, gyönyörű udvar és úszómedence, négy étterem, bár, disco, bowling pálya és egyebek vártak ránk. Itt tért vissza a mosoly az arcunkra: elvégre nyaralunk.

Egy gyors ebéd után indultunk a Taj Mahal túrára. A látvány másodszorra is nagyon szép volt. Egyetértettem az idegenvezetővel, hogy a Taj Mahal szépségéről nem kell beszélni, mert önmagáért beszél. Mindenki, aki látja, azt mondja, hogy ez a legszebb épület a földön: üdezöld park, hófehér Taj Mahal és világoskék ég, felette papagályokkal és a szikrázó nappal. Ha a közmondás úgy tartja, hogy "Rómát látni, és meghalni", akkor én azt mondom, hogy a Taj Mahalt szintén mindenkinek látnia kell. A története további misztikumot von az épület köré: a 14. gyermekének születése közben elhalálozó királynő azt kérte szeretett férjétől, hogy szerelmük örök emlékére emelje neki a világ legszebb kriptáját, és ne házasodjon újra soha. A király mindkét ígéretet teljesítette, és a Taj Mahaltól szebb sírhely, de még palota sincs azóta sem a földön.

A túrát az tette még emlékezetesebbé, hogy fiatal indiai fiúk gyorsan kiszúrták a testvéremet, és mindenki azonnal fényképet szeretett volna vele. Fél perc alatt körülbelül már 20-30 fiatal srác állta körbe a húgomat, és kattogtak a gépek. Angéla átérezhette egy percre a sztárok életét. Mosolygott a kamerákba, majd amikor már kezdett elszabadulni a pokol, egy "Thank you!" után kitört a tömegből, és határozott léptekkel elindult velünk tovább.

Ezután az agrai várat néztük meg, ahol a királyi csalás élt. A vár még most is hatalmas, homokkőből épült épület. Itt lakott a királyi csalás, és ez volt a közigazgatás és igazságszolgáltatás központja is. Láttuk a király lakóhelyét körben az ágyasok szobáival és a királynő lakhelyét is. A király egyik fia fellázadt apja ellen, és a királyt szobafogságra ítélte élete végéig, hogy átvehesse a birodalom irányítását. A király fogdáját is láttuk, ahonnan látta a Taj Mahal épületét, így felesége emlékével élhetett tovább. Fogsága miatt a Taj Mahallal szemben a Jumana folyó másik oldalán a fekete márványből tervezett sírhelyet a saját számára így már nem tudta megépíteni.

A vár 70 százalékát jelenleg a katonaság foglalja el, és barakok állnak a tágas udvarokon. A vár 10 százaléka elpusztult már, 20 százaléka látogatható még. Az alábbi képen a régi királyi bíróság épülete található, ahol a király fogadta és meghallgatta a nép panaszait a minisztereivel, és igazságot osztott az emberek között. A király a pavilon közepén foglalt helyet.

Agra két legnevezetesebb részét sikerült megnéznünk. A Taj Mahal gondolatára most is libabőrös leszek, a királyi vár pedig a maga hatalmas és magasztos valójával az egyik legszebb várak közé tartozik, amit láttam eddig. Ez egy másik India, mint amit az utcákon látni...mint egy álom, tán igaz sem volt.