Az egyik nap meglátogattuk a Delhi-i kézművespiacot, a híres Dilli Haat-ot. A piac nagyon kultúrált: belépőjegyet kell venni, és rendezett sátrakban állítja ki mindenki a portékát. Rájöttünk, hogy a vásárláshoz nincs is jobb hely a környéken. A termékek szépek és minőségiek, van itt a pashmina sálaktól kezdve az ágytakarókon, terítőkön, bűtorokon át, a képeken és szobrokon keresztül a cipőkig szinte minden.
Sikerült bejárni a piacot és nagyon sok mindent bevásároltunk. A kulcs az alkudozás. Én már tudtam, hogy mindent a kikiáltási ár legalább feléért, negyedéért meg lehet venni végül. A forgatókönyv a következő: A kereskedő szalad elénk, és miközben már adja is a kezünkbe a terméket, már invitál is be a kis eladótérbe. Itt általában leültetnek a székekre, és miközben arról érdeklődnek, hogy honnan jöttünk (Kelet-Európát ilyenkor bevetni előny, mert az amerikaiaknak mindent drágábban próbálnak eladni), már elő is vettek egy halom terméket, természetesen csak nekünk csak most és csak ma a legszebbeket, mivel mi vagyunk a mai első vevők - délután négy órakor. Indul a válogatás, illik megnézni legalább 8-10 darabot. Aztán, ami megtetszik, annak megkérdezzük az árát, persze a legnagyobb közönbösséggel, hiszen érdeklődésünket nem tanácsos elárulni. Például az egyik selyem pashmina sál árát 750 rúpiára mondták. Mi rutinosan 300 rúpiát kezdtünk emlegetni. Természetesen mutatnak ilyenkor más, olcsóbb termékeket, de mi ragaszkodtunk az eredeti áruhoz. Kezdetét veszi az alkudozás, mond ő egy árat, mondunk mi, mond ő...és természetesen kijelenti, hogy ez az utolsó ár, innen nem adja alább, legfeljebb, ha többet is vásárolunk. Mi 350 rúpiáért többet nem akartunk fizetni, így látványosan ledobtuk a sálat az asztalra, és kimentünk az üzletből. Persze, szaladt utánunk az eladó, hogy vihetjük a sálat 350-ért - és szerintem még kevesebbért is ideadta volna. És ez mindenütt így ment - amikor kivonultunk az üzletből kivétel nélkül minden egyes darabot megkaptunk az általunk ajánlott áron.
Így vettünk néhány sálat, én egy kézi készítésű bőrpapucsot, egy szép ágytakarót, terítőket, isteneket ábrázoló szobrokat, könyveket, ajándékokat. A piacon inni és enni is lehet - mi azért csak ittunk a 35 fokos meleg tiszteletére. Három-négy szatyorral és megannyi szép dologgal távoztunk két óra elteltével, és nagyon elégedettek voltunk, mert minden egyes darabot alku után, számunkra reális áron kaptunk meg - és szerintem az eladók még így is nagyon jól jártak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése