Foglalkozások

A kirándulások alkalmával lehetőségem nyílt megfigyelni azt, hogy mi mindennel foglalkoznak errefelé az emberek. Ebből állítok most össze egy kis bemutatót. Először is itt vannak azok az emberek, akik a nap egésze alatt valamit szállítanak A pontból B-be. A nyolcvanas évekre emlékeztető kis szekereik, talicskáik vannak, amit megpakolnak szinte bármivel. Aztán vagy tekerik a pedált, vagy pedig tolják a triciglit emelkedőnek felfelé, keresztül az autópályán, lent az útszéli porban.

Aztán itt vannak azok, akik valamit árulnak. Leginkább vizet, üdítőt, rágcsálnivalókat, ajándék tárgyakat, kókuszdiót, gyümölcsöt, fűszereket. Sokan a szintén múlt évezredre emlékeztető, kézzel összetákolt bódékban csinálják mindezt. Kiugrási lehetőség nincs. Van egy olyan érzésem, hogy sokan közülük még 50 év múlva is ugyanabban a bódéban fognak ülni.



Goán láttam azt az érdekes dolgot, hogy amikor apálykor a tenger visszahúzódik a part menti sziklákról, asszonyok lepik el azokat. Vékony, hosszú hegyű kalapácsszerű szerszámmal a kezükben érkeznek, és a sziklákat kezdik ütögetni velük. Kiderült, hogy a sziklák réseibe elbújt rákokat, csigákat szednek. Egy-két óra hajladozás után sikerül megtelíteniük a kis vödreiket. Ilyenkor szépen hazavonulnak, és elkészítik az állatokat, megfőzik - vagy ilyesmi - és már állnak is ki velük az út szélére, és pár rúpiáért kínálják az egzotikus eledelt a túristáknak.

A nők más foglalkozást is betöltenek errefelé. Ez az idős asszony például virágokat gyűjt, majd legugol az egyik templom felé vezető út szélére a kis, fekete esernyője alá. Indiában az a szokás, hogy a hindu templomokba az emberek virágokat visznek az istenek tiszteletére. (Hasonló, mint nálunk mondjuk a gyertya gyújtás a templomban - ők azonban virágokat helyeznek el.) Így a néni a nap túlnyomó részében itt árulja a virágokat.

Agrában egy érdekes mesterség maradt fenn. A Taj Mahal egykori építőinek a leszármazottjai még mindig a környéken élnek, és a márvány megmunkálásával foglalkoznak. A mai napig mindent kézzel csinálnak. Először a fehér, fekete vagy vörös márványakat megmunkálják, formázzák, faragják és csiszolják. Ezután következik a munka nehezebb része. A márványt - amiből asztallapokat, ékszeres dobozt, tányérokat, ajándéktárgyakat gyártanak - féldrágakövekkel díszítik. Ezek a kövek leggyakrabban az ametiszt, holdkő, korall, igazgyöngy, rózsakvarc, tigrisszem, topáz és a türkiz. Ezeket a köveket formákra vágják, sokszor pár milliméteres darabokra, és ezekből állítanak össze különféle alakzatokat: virágokat, állatokat, mintákat. A márványlapon kifaragják a minta helyét, egy titkos készítésű ragasztóval ráragasztják a kődarabokat, majd lecsiszolják a lap tetejét. Így a féldrágakövekből kirakott minta pontosan egy síkban van a márványlap teljes egészével.

Ha valaki kedvet kapott a fenti területek bármelyikén egy vállalkozást indítani Indiában, akkor rajta...1 milliárd kétszáz millió ember nagy piac!

Agra

A nyaralás alatt két napot Agrában is töltöttünk. Ismét sikerült 4,5 óra alatt megtennünk a 190 km távolságot autóval, és most már meg is fogadtam, hogy többet kocsival hosszabb útra nem indulok el. Először az előre lefoglalt szállodába mentünk, ahol meglehetősen siralmas látvány fogadott: a szoba falai piszkosak voltak, a fürdőszoba piszkosnak tűnt, a WC-re nem akartunk ráülni semmi pénzért, és a törülközők pecsétesen lógtak a helyükön. Egy percen belül döntöttünk: ha lúd, legyen kövér! szedtük a sátorfánkat és egy gyors kijelentkezés után ismét a taxiban ültünk. Mivel kaptunk egy idegenvezetőt is a napra, hozzá fordultunk. Pár telefon, és már a Jaypee Palace öt csillagos hotel recepcióján álltunk, és jelentkeztünk be. Az előző hotelhez képest ez a mennyország volt: fapadlós, tiszta, tágas szobák, gyönyörű udvar és úszómedence, négy étterem, bár, disco, bowling pálya és egyebek vártak ránk. Itt tért vissza a mosoly az arcunkra: elvégre nyaralunk.

Egy gyors ebéd után indultunk a Taj Mahal túrára. A látvány másodszorra is nagyon szép volt. Egyetértettem az idegenvezetővel, hogy a Taj Mahal szépségéről nem kell beszélni, mert önmagáért beszél. Mindenki, aki látja, azt mondja, hogy ez a legszebb épület a földön: üdezöld park, hófehér Taj Mahal és világoskék ég, felette papagályokkal és a szikrázó nappal. Ha a közmondás úgy tartja, hogy "Rómát látni, és meghalni", akkor én azt mondom, hogy a Taj Mahalt szintén mindenkinek látnia kell. A története további misztikumot von az épület köré: a 14. gyermekének születése közben elhalálozó királynő azt kérte szeretett férjétől, hogy szerelmük örök emlékére emelje neki a világ legszebb kriptáját, és ne házasodjon újra soha. A király mindkét ígéretet teljesítette, és a Taj Mahaltól szebb sírhely, de még palota sincs azóta sem a földön.

A túrát az tette még emlékezetesebbé, hogy fiatal indiai fiúk gyorsan kiszúrták a testvéremet, és mindenki azonnal fényképet szeretett volna vele. Fél perc alatt körülbelül már 20-30 fiatal srác állta körbe a húgomat, és kattogtak a gépek. Angéla átérezhette egy percre a sztárok életét. Mosolygott a kamerákba, majd amikor már kezdett elszabadulni a pokol, egy "Thank you!" után kitört a tömegből, és határozott léptekkel elindult velünk tovább.

Ezután az agrai várat néztük meg, ahol a királyi csalás élt. A vár még most is hatalmas, homokkőből épült épület. Itt lakott a királyi csalás, és ez volt a közigazgatás és igazságszolgáltatás központja is. Láttuk a király lakóhelyét körben az ágyasok szobáival és a királynő lakhelyét is. A király egyik fia fellázadt apja ellen, és a királyt szobafogságra ítélte élete végéig, hogy átvehesse a birodalom irányítását. A király fogdáját is láttuk, ahonnan látta a Taj Mahal épületét, így felesége emlékével élhetett tovább. Fogsága miatt a Taj Mahallal szemben a Jumana folyó másik oldalán a fekete márványből tervezett sírhelyet a saját számára így már nem tudta megépíteni.

A vár 70 százalékát jelenleg a katonaság foglalja el, és barakok állnak a tágas udvarokon. A vár 10 százaléka elpusztult már, 20 százaléka látogatható még. Az alábbi képen a régi királyi bíróság épülete található, ahol a király fogadta és meghallgatta a nép panaszait a minisztereivel, és igazságot osztott az emberek között. A király a pavilon közepén foglalt helyet.

Agra két legnevezetesebb részét sikerült megnéznünk. A Taj Mahal gondolatára most is libabőrös leszek, a királyi vár pedig a maga hatalmas és magasztos valójával az egyik legszebb várak közé tartozik, amit láttam eddig. Ez egy másik India, mint amit az utcákon látni...mint egy álom, tán igaz sem volt.

A "szedált" kislány

Agra felé menet megálltunk egy pihenőhelyen egy kis nyújtózkodásra. Ahogy kiléptünk a kocsiból, az egyik fa alól felpattant egy férfi, és tradícionális hangszeren zenét kezdett játszani. Ekkor szintén a fa alól felpattant egy 6 éves forma kislány, szép népviseletbe volt öltözve, és a zenére táncolni kezdett nekünk. Megfogott minket a látvány. Volt abban valami különös, ahogy a kislány, mint egy felnőtt nő táncolt azokkal a jellegzetes, szögletes mozdulatokkal. A lány 3-4 figurát ismételgetett, nem mosolygott, csak nézett előre, és táncolt. Amíg ott voltunk egy pillanat megállás nélkül táncolt a 40 fokos napon, pörgött-forgott, közben észrevettük, hogy a szeme és a gondolatai néha a távolba révedtek, valahol máshol volt. Integettünk, mosolyogtunk, ő csak táncolt. Szerintem nem tudta pontosan, hogy miért is van ott, és hogy mi kik vagyunk, csak azt tudhatta, hogy ha az apukája elkezdi a zenét, neki táncolni kell. És a kislány táncolt tovább azokkal a semmibe meredő szemekkel. Aztán pénzt adtunk neki. Amikor ismét beültünk a kocsiba, a lány és az apukája már ismét a fa alatt ült. A kislány ránk nézett, mi integettünk, és most ő is visszaintegetett. Megnyugodtunk, örültünk, és arról beszélgettünk, hogy talán mégis tudja, hogy mi történik vele...tudja, hogy örültünk neki, és hogy neki integettünk.

Dilli Haat - A delhi-i kézművespiac

Az egyik nap meglátogattuk a Delhi-i kézművespiacot, a híres Dilli Haat-ot. A piac nagyon kultúrált: belépőjegyet kell venni, és rendezett sátrakban állítja ki mindenki a portékát. Rájöttünk, hogy a vásárláshoz nincs is jobb hely a környéken. A termékek szépek és minőségiek, van itt a pashmina sálaktól kezdve az ágytakarókon, terítőkön, bűtorokon át, a képeken és szobrokon keresztül a cipőkig szinte minden.

Sikerült bejárni a piacot és nagyon sok mindent bevásároltunk. A kulcs az alkudozás. Én már tudtam, hogy mindent a kikiáltási ár legalább feléért, negyedéért meg lehet venni végül. A forgatókönyv a következő: A kereskedő szalad elénk, és miközben már adja is a kezünkbe a terméket, már invitál is be a kis eladótérbe. Itt általában leültetnek a székekre, és miközben arról érdeklődnek, hogy honnan jöttünk (Kelet-Európát ilyenkor bevetni előny, mert az amerikaiaknak mindent drágábban próbálnak eladni), már elő is vettek egy halom terméket, természetesen csak nekünk csak most és csak ma a legszebbeket, mivel mi vagyunk a mai első vevők - délután négy órakor. Indul a válogatás, illik megnézni legalább 8-10 darabot. Aztán, ami megtetszik, annak megkérdezzük az árát, persze a legnagyobb közönbösséggel, hiszen érdeklődésünket nem tanácsos elárulni. Például az egyik selyem pashmina sál árát 750 rúpiára mondták. Mi rutinosan 300 rúpiát kezdtünk emlegetni. Természetesen mutatnak ilyenkor más, olcsóbb termékeket, de mi ragaszkodtunk az eredeti áruhoz. Kezdetét veszi az alkudozás, mond ő egy árat, mondunk mi, mond ő...és természetesen kijelenti, hogy ez az utolsó ár, innen nem adja alább, legfeljebb, ha többet is vásárolunk. Mi 350 rúpiáért többet nem akartunk fizetni, így látványosan ledobtuk a sálat az asztalra, és kimentünk az üzletből. Persze, szaladt utánunk az eladó, hogy vihetjük a sálat 350-ért - és szerintem még kevesebbért is ideadta volna. És ez mindenütt így ment - amikor kivonultunk az üzletből kivétel nélkül minden egyes darabot megkaptunk az általunk ajánlott áron.

Így vettünk néhány sálat, én egy kézi készítésű bőrpapucsot, egy szép ágytakarót, terítőket, isteneket ábrázoló szobrokat, könyveket, ajándékokat. A piacon inni és enni is lehet - mi azért csak ittunk a 35 fokos meleg tiszteletére. Három-négy szatyorral és megannyi szép dologgal távoztunk két óra elteltével, és nagyon elégedettek voltunk, mert minden egyes darabot alku után, számunkra reális áron kaptunk meg - és szerintem az eladók még így is nagyon jól jártak.

Goa - Az utolsó nap

Mint már említettem, Goa egy portugál gyarmat volt majd 400 éven keresztül. A portugálok természetesen behozták az európai építészeti stílusokat, valamint a kereszténységet. A mai napon Old Goa városát látogattuk meg, amely az egykori portugál gyarmat fővárosa volt.

Először az utunk egy kis faluba vitt, ahol Síva Templomát néztük meg először. A falu hihetelen körülmények között tengeti életét: szemét minden felé, régi kis házak sorban a pálmák alatt, a tetőkön mohák, az egyetlen templomhoz vezető utat pedig árusok övezik, akik kókuszt, innivalót, jégkrémet, ajándékokat árulnak a túristáknak. Az utcán túl gaz, buja, trópusi növényzet, kutyák, tehenek. Ismét az volt a benyomásunk, hogyha látná valaki, hogy erre járunk, azt gondolná, hogy elment a józan eszünk. Mi élveztük, mert végre India több arcát is látjuk. Maga a tempolom szép volt, alsószoknyás szerzetesek imádkoztak, és virágokat aggatak mindenfelé Síva tiszteletére. Igazi indiai templom volt ez a javából. Magyarországon ilyen szegénységet és lepukkant falvat nem nagyon láttunk még...mint említettem: mesevilág. Íme a képek:

Ezután érkeztünk Old Goába, amely érdekes módon egy európából idevarázsolt város. Jellegzetes európai építészet, nagy kőházak, tágas utak, parkok, szobrok. Itt hirtelen olyan érzésünk lett, mintha Esztergomban sétálnánk. A városban található Dél-Kelet Ázsia legnagyobb katolikus katedrálisa, hatalmas fehér épület, amelyet a portugálok húztak fel 90 év alatt.

A katedrálissal átelemben az utca másik oldalán áll a szintén több száz éves bazilika a maga komor tömegével. Itt található Szent Ferenc holtteste üvegkoporsóban: ő erre térített, meghallt, ám a teste valami csoda folytán nem bomlott el – talán a sós levegő konzerválta – így a koporsóban mind a mai napig megtekinthető. A bazilika tehát hatalmas zarándokhellyé nőtte ki magát az évszázadok alatt.

Érdekes volt ennyire európai környéken járni, itt a lakosok még mindig viselik a portugál vezetékneveket, és sok keresztnevet is használnak. Sőt, sokan beszélik a portugál nyelvet is. Ma este és holnap délelőtt vár még ránk egy kis fürdés, pihenés, majd ismét Delhi felé vesszük az irányt.

Összességében Goa egy nagyszerű hely, ha az ember öt csillagos szállodában lakik. Ott a iszolgálás olyan, mint otthon: a személyzet udvarias, a szobák tiszták és szépek, az ellátás valóban első osztályú. A tengerpart szép, nekem azért tetszett különösen, mert a buja, zöld növényzettel szegélyezett partszakaszok már már Hawaii látszatát keltik, és amikor az ember pálmafákkal, banánfákkal, hibiszkuszokkal szegélyezett parton sétálgat a naplementében, akkor az mindent megér. Egyébként az egyszerűség és a szegénység jellemzi Goát, mint India teljes egészét, így a képhez tartoznak a lepukkant házak, a szemetes utcák és a piszkos emberek is.

Goa Képekben

Goa - Második Rész

A harmadik nap reggel fogadtunk egy taxit, és kivitettük magunkat az egyik küzeli mólóhoz szétnézni. Itt az az igazi, hamisítatlan, harmadik világbeli, trópusi kép fogadott – nagyon hasonló, mint Venezuelában. Utcai árusok mindenfelé, pálmafák sűűje alatt színes, ám szegényes és lepukkant éttermek, boltok. Ám a legnagyobb élmény az volt, hogy ittunk egy kólát az egyik ilyen étterem felső teraszán, ahonnan szemléltük az óceánt, és a sétányon nyüzsgő embereket. Vettünk is egy-két dolgot, és csináltunk néhány fényképet a forgatagról. Megint megállapítottuk, hogy egyrészt milyen szerencsések az itteniek, hogy egy ilyen trópusi mesevilágban élnek, másrészt pedig milyen szerencsétlenek, hogy ebből a pár kilóméteres körzetből talán egész életük során nem tudnak kilépni, hisz itt nincs se pénz, se célok, se álmok...csak a létezés.

Itt megállt az élet. Az emberek halásznak, apálykor csigát és kagylót szednek, hogy enni tudjanak. A kis házuk udvarán terem a banán, a mangó és egyéb gyümölcsök. Az élelmesebbek mindent árulnak a túristáknak, amik a kezük ügyébe kerül, vagy nyitnak egy kis kólás standot, szendvicses büfét vagy elviszik az embereket a motorcsónakkal egy körre. Nem biztos, hogy tudják, hogy melyik országban élnek, és hogy nem biztos, hogy láttak egy mozifilmet egy igazi moziban. Közben süt a nap, hívogat a tenger, kék az ég, a növényzet elképesztő, madarak és papagályok szállnak a fák között, a hőmérséklet nem nagyon esik soha 30 fok alá, nyílik az orchidea, az óceánban a delfinek mindennaposak, a világ pedig napról-napra eljönn az itteniekhez.

Mesevilág. Ezt nem lehet leírni, látni kell.

Goa - Első Rész

Nyaralásunk másnapján már repülőre is szálltunk, és Goa felé vettük az irányt. Goa portugál gyarmat volt, az Indiai-Óceán partján fekszik teljesen trópusi klímával. Mára India egyik legfelkapottabb nyaralóhelyévé nőtte ki magát. Mindez egyrészt a csodás természeti kincseinek köszönhető, másrészt pedig a portugál építészet és kultúra kicsit bohókás és színes egyvelegének.

Miután gépünk leszállt a kétórás út után Goán, a Cidade de Goa ötcsillagos resort felé vettük az irányt. Goa rögtön elvarázsolt mindannyiunkat: pálmafák, banánfák, esőerdő mindenfelé, a növényzet üdezöld, pára, madarak, szitakötők. Olyan, mintha egy más világba csöppentünk volna, igazi trópusi ékszerdoboz. Persze itt is megtalálhatók a szegénység jelei, a szemetesebb utcák, a tehenek és a többi, ám ebben a környezetben ezek is még egzotikusabbá teszik a helyet.

Szállodánk egy öböl végén található, színes épületek keveréke hatalmas parkkal tele ezotikus növényekkel, szép medencékkel, pálmafákkal, és mindezelőtt az óceán part hosszú, homokos sávja. A szobánk szép, élhető, tiszta. Ám mi legelőször a medencét próbáltuk ki, és hosszú idő után ismét igazi nyaraláson érezhettük magunkat. Teljes ellátást élvezünk, így reggel, délben és este próbálkozunk az indiai konyha értékelésével, ami meglepően könnyen megy, mindenki talál magának mindig ízletes ételt.

Az idő szerencsére nagyon jól alakul, így másnap strandolással múlattuk az időt. Szépen sütött a nap, így megtörtént az első fürdőzés az Indiai Őceánba: a víz kellemesen meleg, a tenger homokos, így jókat lehetett úszni. Ezután kifeküdtünk a napágyakba a teraszon, és élveztük a napsütést. (Ez azért érdekes, mert az esős évszaknak most van csak vége, így gyakoriak még az esők a tengerparton.) A nap kagylógyűjtéssel, koktélozással, medencézéssel telt – amikor egy kókuszdió majd a fejünkre esett, ám a riadalom után jó fotókat készítettünk az eseményről. Aztán halászokat néztünk, sziklát másztunk, tengeri kígyókat néztünk a kövek között, még több koktélt ittunk...aztán jött a masszázs. Mindhárman befeküdtünk egy kókuszolajos fejmasszázsra, ami egynek jó volt. Este a szálloda egyik bárjában Happy Hours van, így féláron ismét koktélokat ittunk vacsora előtt. A bár terasza az óceánra néz, a szél átjárja az épületet, hallani a hullámokat, de csak addig, amíg el nem kezdődik az élőzene, mert akkor jönnek a zenészek, énekesek és átveszik az irányítást. Mi folyamatosan Kubában érezzük magunkat, bár ott még egyikünk sem volt. Este a kivilágított parkban és tengerparton még izgalmasabb a séta.

Goa egyértelműen elnyerte a tettszésünket – mondjuk jó helyre kell jönni. A szálloda szuper, tiszta és valóban első osztályú a kiszolgálás. Az ételek finomak, a szolgáltatás kitűnő, a környezet káprázatos (liánok, mókusok, madarak, hibiszkuszok, pletykák, pálmák, lepkék, sirályok...nem is sorolom), az idő jó (sikerült leégni, így az alvás már nehezebben ment), a tenger meleg. Hurrá nyaralunk, és nincsen záróra!

Nyaralás I. - Delhi

A mai napon kezdetét vette a nyaralás, miután a testvéremék szerencsésen megérkeztek. Rögtön az első nap Delhit vettük célba, és belevetettük magunkat a város áradatába. A Qutub Minar-nál kezdtük a túrát, amely a világ legmagasabb téglából épített minaretje a maga 72 méterével. Egy szép park közepén terül el körös-körül a régebbi korokból visszamaradt épületrészekkel. Érdekes, hogy Delhiben a mohamedán világ is itthagyta az ujjnyomát.

Ezután a Lótusz Templomot látogattuk meg, amely nekem már ismerős helyszín volt. Az egyik legizgalmasabb mozzanat az volt, ahogy a templom mellett a kerítés szélén ülve vártuk a nyitást a többi indiaival együtt, és megállapítottuk, hogy az érzés olyan, mintha a Kisröcsögén a falu leglepukkantabb utcáján ücsörögnénk – egy a járdán életét tengető néni teát főzött, és megkínált minket, ám mi integettünk neki, és inkább a templom felé vettük az irányt. A templom ismét szép volt a délutáni napfényben, és érdekes volt ismét meglátogatni.

A nap végére tartogattuk az India Gate meglátogatását. A hely az indiai elhúnyt katonáknak állít emlékhelyet egy hatalmas diadalívvel és örökmécsessel. Mivel mindez egy szép park közepén van a belvárosban, a hely amolyan Városligetként szolgál az ittenieknek. Minden este sok ember gyűlik itt össze, sétálnak, piknikeznek. Mi is ezt tettük. A legnagyobb látványosság azonban, főleg a szőke hosszú hajú testvérem miatt, mi lettünk. Lépten-nyomon megállítottak bennünket az emberek, és fényképet csináltak velünk: így lett közös képünk gyerekekkel, családokkal, fiatal fiúkkal és lányokkal. Még egy kígyóbűvölő is előkapta a kobrát a kosárból, hogy nosza, akkor fényképezkedjünk. Mindehhez lélegzetelállító hátteret biztosított a lemenő nap által megvilágított India Gate a maga tiszteletet sugárzó, az égig magasodó mivoltával. A séta után átgördültünk Új-Delhi legszebb nagyedén, és megnéztük a kormányzati házakat, a nagykövetségek épületeit és a szép parkokat.

A nyolc órás körutat egy mexikói vacsorával zártuk az Ambiance bevásárlóközpont egyik nagyon szép éttermében, ahol természetesen annyit rendeltünk, hogy a felét sem bírtuk megenni. Pozitív benyomással indított India: barátságos emberekkel, színekkel, segítőkészséggel, és persze a nagyon durva kontrasztjaival.

Páratartalom 98%

Legalább ilyet is tapasztal az ember...ma hajnali 3 óra óta esik az eső Gurgaonban, így munkába sem tudtam menni, mert az utakat elárasztotta a víz. Lett hirtelen egy lazább napom, és itthonról dolgoztam. Az érdekes viszont az volt, hogy mivel 35 fok körüli volt az eső előtt a hőmérséklet, valóságos szauna lett a városból. A BBC azt írta, hogy 98%-os a páratartalom. Kint az eső lecsendesedése után sűrű pára szállt, mintha valami füstölne szerte a városon. Természetesen amint kimegy az ember, szépen-lassan teljesen vizes lesz. Lélegezni is egy kicsit nehezebb, de szerintem ez a párás levegő egészségesebb, mint a por és a homok, és jót tesz a tüdőnek is.

.

A gyíkok is feléledtek, a ház falán mindenhol ott futkosnak - szerencsére bent még nem találkoztam velük. Tehát a monszún a végére lendült bele, és látta el a területet egy kis csapadékkal. Hétvégére ismét tiszta időt jósolnak, addig pedig kúraszerűen levegőzni járok az erkélyre.

Eső

Azt hiszem, hogy épp most esik az egyik legnagyobb eső, amit eddig Indiában láttam. A monszún már a végét járja - szeptemberben lassan elhal - ám még esik néha egy-egy kiadós eső. A hómérseklet 30-34 fok között van napközben, ami körülbelül 25-27 fokig süllyed éjszaka. Minden héten várható fokozatosan 1-2 fokos lehülés. Azért már kényelmesebben lehet kint járni, és esténként egész kellemes az idő. A légkondit is egyre hosszabb időre ki lehet otthon kapcsolni. Mindenestre épp most esik egy elég nagy zápor villámokkal együtt. Az utca percek alatt bokáig megtelt vízzel, és leginkább egy tó felszínére hasonlít minden. A szálloda laposteteje sem bírta sokáig a dolgot, a felgyülemlett esővíz a küszöböt átlépve szépen elkezdett a lépcsőházban lefelé zúdúlni...így lett egy kis izgalom itthon is, csak úgy szaladgál a személyzet, hogy megakadályozza a további kárt. Én most nyitott ablak mellett ülök, és élvezem a frissebb levegőt, az eső hangját és illatát.

Közben Madonna a bukaresti ájulás után szerencsésen befejezte a több, mint egy éve tartó, 85 koncertre kiterjedő körútját. Csekély 408 millió dollár (78 milliárd forint) bevétellel zárt, amelyből a költségek után szerintem még mindig elképzelhetetlen összeg üti a markát. Hát nem alkalmazotti bérből lehet meggazdagodni, ezt már eddig is tudtuk. Most szeptember 29-én jón a 38 számos Celebration Greatest Hits albuma, a 47 klippet tartalmazó Celebration DVD-je, a "Filth and Wisdom" című saját rendezésű filmje, az "I am because We Are" malawi-i árvákról szóló dokumentumfilmje, a Sticky and Sweet turné DVD-je és képeskönyve...tehát szerintem pár nap múlva Madonna megint történelmet ír.

A Celebration videó klipp itt látható:

http://www.youtube.com/watch?v=1TNiVaWux7Q&annotation_id=annotation_429203&feature=iv