Egy-két indiai érdekességről még beszámolok, most, hogy jobban átlátom a helyzetet. Az egyik a közbiztonság kérdése, amit néha túlzásba visznek itt, de lehet, hogy jó ok van rá. Bármelyik plázába például csak fémdetektoros kapun lehet bemenni, és mint a reptéren, meg is motozzák az embereket egyesével. A táskákat is meg kell mutatni, amibe belenéznek. A hölgyek számára van külön motozófülke egy hölgy biztonsági őrrel. Bármelyik üzletbe ha belép az ember, minden táskát le kell tenni az ajtóban erre rendszeresített kis szekrénybe, és csak egy pénztárcával mehet be az ember. Az élelmiszerboltnál a biztonsági őr a fényképezőgépet sem engedte, hogy magamnál tartsam...max a mobil telefon maradhat. A moziban ugyanez a helyzet...egy szál semmiben lehet csak bemenni a terembe: táska, fényképezőgép, esernyő, bármi kint marad:-)
.
A másik érdekesség az, hogy a boltok, üzletek tele vannak eladóval - a munkabér ugye nevetségesen alacsony. Így bárhová belép az ember, egyből mellette terem egy eladó, illedelmesen köszön, és ha kell - ha nem végig megy az ember után, néha szó nélkül. Meg kell szokni tehát azt, hogy az ember úgy vásárol, úgy nézegeti a ruhákat, vagy épp a könyveket, hogy az eladó végig nézi, kommentálja a dolgot közvetlenül mellőled. Van akinek ez az idegeire megy, én már megszoktam azt, hogy nem veszek tudomást róluk, csak nézegetek, megyek ide-oda kerülgetve a mosolygó eladót. Egyébként meg kell szokni azt, hogy határozottnak kell lenni, céltudatosan kell közlekedni, néha erőszakosan kell viselkedni, mert különben itt nem "te" vagy többségben. (A riksáért is már csak 30 rúpiát fizetek a kezdeti 50 helyet - ez egy 120 Ft-os ár egy 1-2 km biciklizésért.)
.
Érdekes az is, hogy az utcán azért majdnem mindenki megbámul - én ilyenkor szintén bámulom őket, és magamban mosolygok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése