A képeg Gurgaon egyik legforgalmasabb útján készültek - olyan, mintha mondjuk Budapesten a Váci úton autóznánk végig. Erre járok minden nap az irodába, és minden hétvégén erre riksázom a plázába, vagy a koditerembe is. Egy szóval úgy lehetne leírni a körülményeket, hogy rendezetlen. Nem nagyon van kitalálva, megtervezve semmi. Láthatóan nincsenek szabályok, irányelvek - noha a végtelen bürokrácia, ami az országot uralja, nem tudom, hogy mit is csinál. Az utcán és az út szélén minden megtalálható, amire csak gondolni lehet: szemét, gyümölcs árus, virágbolt, gaz, műhelyek, tehenek, kutyák, koldusok, luxus autók, borbély... Igen, nem kell hozzá más csak egy szék az út szélére egy karóra felakasztott kis tükörrel, egy kés, és máris üzemel a helyi borbély, aki szép sorban vágja az emberek haját, vagy épp borotválja őket, én pedig mindezt a légkondis taxiból nézem, ahogy a délelőtti forgatagban araszolunk előre az iroda felé.
A taxi ablakán úton-útfélen bekopog egy-egy koldusasszony karjában gyerekkel, fogak nélkül, és kitartóan kopogtat egy-két percen át, amíg a forgalom tovább nem enged minket. Vagy 5-6 éves gyerekek csinálják ugyan ezt. Ezen az úton kis sátorokat is lát az ember, ahol helyiek laknak, vagy csak pusztán ágyakat 1 méterre az egyébként 4 sávos úttól, amin egyszerűen egy-egy család él, eszik, alszik. Már csak mosolygok, amikor elhalad a taxi egy épp akkor az ágyból kikelő, kócos hajú, piszkos, ásító asszony előtt, akinek majd mindene kilóg még a kapcából, ami rajta van. Itt tehát nem takaros kis kávézó, helyes üzletek és kirakatok hívogatják az embert, hanem a kőkemény valóság valahonnan a régmúltból. Ám ez itt a 21. századi India.
Ez itt a helyi virágbolt - a riksából fényképeztem épp ma. A virágok frissek egyébként és szépek. A baj az, hogy minden tiszta szemét körös-körül az egyébként is porlepte városban. Itt még egyszer sem láttam szemétszállító kocsit - bár valami valamikor biztosan üríti a szemetet, de utcaseprőkre sem lettem figyelmes még soha. Ezt mind el kell fogadni, be kell fogadni, ha az ember egy viszonylag kellemes időt szeretne itt eltölteni. Mondanom sem kell, hogy a higiéniára figyelni lehetetlen, itt nem lehet elkerülni azt, hogy hozzá ne érj valamihez, be ne lélegezz valamit, hozzád ne nyúljon valaki. Itt mindenki szó szerint úgy él, ahogy az Isten megteremtette, és esze-ágában sincs az, hogy bármin is változtasson. A több, mint 1 milliárd 200 millió ember között bármi kezdeményezés szélmalomharc egyébkéntis. Itt nem lehet központi lomtalanítást szervezni, rendszeres szemétszállítást...semmit. Ha itt valakinek eszébe jut valami, akkor fogja magát, keresztül felássa az utcát, hogy lefektessen valami csövet, aztán lábbal visszatakargatja rá a földet úgy, hogy a kocsik még egy év múlva is ezen a kátyún rázkódnak. Nem úgy néz ki, mintha ezt bárki is bánná. Demszky Gábor szerintem egy nap alatt kiszaladna még a világból is, ha ezt látná.
Említettem a bürokráciát: nem tudom, hogy mi az értelme, de a bevásárlásnak például forgatókönyve van. A pénztárnál a pénztáros bekarikázza tollal a végösszeget a számlán, aláírja azt, majd ráírja a számlára, hogy hány darab szatyorba tetted be az árut. Ezután a számlával a kezedben elsétálsz a kijárathoz, ahol a biztonsági őr elveszi azt tőled, és lepecsételi kétszer. Aztán mehetsz amerre látsz. Videó kamera vagy ilyesmi nincs sehol. A konditeremben pedig minden egyes alkalommal egy füzetbe kell beírnod azt, hogy itt jártál: érkezés, távozás időopontja, név, aláírás...néha még telefonszám is...a számítógépet, vagy beléptető rendszert ott még senki sem látott, és nem is hallott arról, hogy ilyen létezik. De azért jól érzem magam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése