Akshardam és Lótusz Templom

Ma gondoltam egy nagyot, és egy egész napos kirándulásra indultam Újdelhi-be, és megnéztem a város talán két leghíresebb nevezetességét. Meleg volt ugyan, de vittem vizet és napszemüveget. Első utam az Akshardam Templomhoz vezetett, amely 2005-ben nyílt, és minden vallás legnagyobb temploma Indiában. Íme:

A látvány önmagáért beszél. A templom egy hatalmas park közepén fekszik tele pálmafákkal, növényekkel és szép, zöld fűvel. Az épület hatalmas, egy nagy katedrálishoz hasonlít. A különbség az, hogy az épületet ezernyi apró kőből kifaragott szobrocska díszíti: elefántok, kígyók, emberek, Istenek tízezrei körbe-körbe az épületen. Az ember csak nézi, de persze mindegyik szobrot lehetetlen végignézni. A templom belsejében Akshardam arany szobra áll, aki egy szent ember volt az 1800-as években, és akit most istenként tisztelnek. A templomot egy szent tó veszi körül, ahová állítólag India mind a 108 jelentős folyójából hoztak vizet, amit 108 bika szobor köp a tóba. Az írás azt mondja, hogy "ahol tiszta víz van, az a hely szent." Maga az épület kőből van. A legjobb az, hogy a tó partján kialakított kerengő hűvös ablakaiba ki lehet ülni, és onnan lehet nézni a templomot.

A templom kertjében található a lótusz udvar, amely egy nagyon érdekes kis parkocska, ahol szintén meg lehet pihenni, és egy kicsit távolabbról lehet gyönyörködni a templomban. A belépés ingyenes, ám semmit nem lehet bevinni: se kamerát, se telefont, se táskát...csak magadat.

.

Második utam a Lótusz Templomba vezetett. Maga a templom egy lótusz virágra (tavirózsa más néven) hasonlít megtévesztethetetlenül. A templom szintén minden vallás temploma, azaz nem tartozik egyik valláshoz sem, bárki jöhet ide meditálni, imádkozni minden nap.

A templom szintén egy szép parkban található, és egy hosszú sétány vezet hozzá. Általában sok a látogató, ahogy ezt a mellékelt képek is mutatják - itt már tudtam fényképezni. Az épület fehér márványból készült, és a világon talán az egyik legrendhagyóbb formájú templom. Ahogy egyre kezelebb ér az ember, úgy nő az épület egyre nagyobbá és nagyobbá előtte. A felvezető lépcsőnél le kell venni a cipőt, és csak mezítláb lehet tovább menni. Egy ideig szőnyegen megy az ember, aztán a tűzforró kövön...kapkodni kellett a lábamat eme szent helyen, de így is kicsit megégett rajta a bőr.

A templom körül szintén medencék vannak tiszta vízzel - a víz nagyon fontos szerepet tölt be Indiában, szerintem azért, mert viszonylag kevés van belőle (a Gangesz már majdnem teljesen kiszárad nyáron). A templom egy nagy csarnokból áll, ahol székek vannak szép sorban és egy hatalmas virágcsokor a szemközti falnál. Bárki bejöhet ide, addig marad, ameddig akar, és ki-ki azt csinál, amit szeretne: pihen, imádkozik, meditál, gondolkozik, olvas, ír, nézelődik mindezt szépen csenben. Erre figyelmeztet a bejáratnál álló hölgy is: "Ahhoz hogy Istennel vagy a lelkünkkel beszélgessünk csendre és fegyelemre van szükség!" Bent a hidegebb kő jól hűsíti a felforrósodott talpunkat, így jólesik ott ülni egy kicsit, és nézelődni.

Kifelé menet megnéztem a medencéket, leültem ott is egy kicsit, majd a parkon át visszasétáltam a taxihoz. Érdekes volt az, hogy mindkét templom vallástól független, és ki is van írva, hogy minden embert szívesen látnak vallási meggyőződéstől függetlenül. A hatalmas Delhi forgatagából szerintem ide menekülnek az emberek és a túristák, hogy egy kis csendben legyenek a friss levegőn egy szép parkban. Mindkét helyen akár egy egész napot is eltölthet az ember.

.

A templomok után ismét át kellett vágni Delhi forgatagán és tömött utcáin, a 16 millió emberen és legalább ennyi autón. Kiváncsi vagyok, hogy a Taj Mahal milyen lesz majd ezek után a templomok után, hiszen ezek is nagyon szépek, mindkettő egészen rendhagyó a maga nemében.