Szombat este az egyik munkatársam, Katyayani kisfiának első születésnapi ünepségére voltam hivatalos. Feletébb meglepett, amikor az érkezésem után kiderült, hogy az ünnepségen egy kis zsúr helyett 100 vendég volt. A többiek elmondták, hogy Indiában az első születésnap az egyik legnagyobb esemény egy ember életében - kár hogy az ember nem nagyon emlékszik rá:-) Ez azért van, mert a múltban nagyon sok gyermek meghalt csecsemő korában - még nem voltak gyógyszerek, oltások, orvosok a falvakban. Így, ha egy gyermek megélte az első születésnapját, akkor már túl volt a nehezén, és valószínűsíthető volt, hogy már életben is fog maradni. Ezért ilyenkor nagy örömünnepet rendezett a család, és ez a hagyomány megmaradt mind a mai napig.
.
A szombati ünnepen voltak családtagok, rokonok, barátok, munkatársak, ismerősök. Mindenki hozott ajándékot, így két asztal is megtelt a sok becsomagolt dobozzal - mint egy esküvőn. Volt emeletes torta, zenekar, a gyerekeknek arcfestés. Az estét svédasztalos vacsora zárta. Viszonylag jól szórakoztam, mi munkatársak elbeszélgettünk, ettünk-ittunk. Érdekes, hogy ilyen eseményre eljönnek a vezetők, főnökök is, akikkel úgy lehet beszélgetni, és mulatozni, mintha a legjobb barátok lennénk - igazából azok is vagyunk, csak a munkahelyen komolyabban kell viselkedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése