Házasság

Indiában a házasság hagyományokból adódóan az egyik legfontosabb dolog, amiért az emberek képesek a józan ész határain kívüli dolgokat is megtenni. A házasság szabályai egyszerűek:

1. Mindenki megházasodik.

2. Két ember ugyanabból a kasztból és vallási csoportból házasodhat.

3. Ha 25 éves korodig nem találod meg a megfelelő társat, akkor a szülők átveszik az események szervezését, és megkeresik neked a párod.

.

Indiában több kaszt létezik: szolgák, földművesek, kereskedők, üzletemberek, bankárok, vallási tisztviselők...stb. A hagyományok szerint elképzelhetetlen, hogy valaki egy alacsonyabb kasztbeli párt válasszon. A kasztot a vezetéknevek jelzik, így a neved pontosan elárulja mindenkinek azt, hogy melyik kasztba tartozol. Továbbá rengeteg vallás is létezik: hindu, muzulmán, szik, keresztény, budhista...és természetesen szintén elképzelhetetlen az, hogy más vallásból válassz magadnak párt. Ha 25 éves korodik nem találsz párt - igazából az életkor határa attól függ, hogy a szüleid és nagyszüleid meddig tudnak várni, és mikor érzik úgy, hogy a szégyen már megöli őket a rokonok és szomszédok előtt, mert a gyermek még nem házasodott meg. Sokszor ez a korhatár 1 vagy 2 év...és máris odaígérnek a szomszéd lányához vagy fiához. Szóval, ha nem találsz párt, akkor jönnek a szülők. Rokonokon, ismerősökön vagy házasságközvetítő irodákon keresztül megtalálják a megfelelő partnert. A keresés nem nehéz: ugyanaz a kaszt, ugyanaz a vallás, hasonló iskolai végzettség, hasonló kor. Az apuka letesz három fényképet a fia elé, a fia kiválasztja az egyiket, a fiatalok megismerkednek, a lagzi egy hónapon belül lezajlik.

.

Sok itteni ismerősöm így házasodott. Azt mondják, hogy jó esetben jó barátok lesznek a párjukkal, hiszen egymásra vannak utalva. Ritka esetben szövődik szerelem, és ők maguk sem tudják, hogy szerelem egyáltalán létezik-e. Általában a fiatalok a szülőkkel élnek, több generáció együtt, így igazán magánéletre nincs is lehetőség. A fiatalok bekapcsolódnak a család életébe: főzés, takarítás, munka, alvás. Aztán jönnek a gyerekek sorban, általában szintén a szülők unszolásának hatására. Sokan azt mondják, hogy inkább a közösség a fontos, az, hogy a család együtt működjön, és nem az, hogy a férj és feleség hogyan jön ki egymással. Az nem olyan fontos.

.

És hogy mindez hogyan csap át nagyon sokszor teljes őrületbe? Erre álljon itt Razib története.