Ma este munkahelyi ismerősökkel Delhiben voltam egy Sport Bárban - ahol természetesen krikett meccset néztünk, de nem is ez volt a lényeg. Három hete érkeztem meg, és már zajlanak az események, kezd úgy tűnni a dolog, mintha már régen ismerném ezeket az embereket. Hazafelé jövet a taxiban két dolog jutott az eszembe.
.
1. Végülis szinte bárhol tud élni az ember (bizonyos alapovető feltételek mellett, persze). USA és Venezuela után most itt, Indiában is azt érzem, hogy annyira nem más az élet, mint Magyarországon. Persze vannak különbségek, de itt is van pláza, mozi, McDonald's, Pizza Hut, taxi, park, éttermek, kollégák, barátok, fitness terem, könyvesbolt...stb. Itt is hasonló témákról beszélgetnek az emberek, valóságshowk mennek a tévében (Kalandra Fal...egyebek), itt is vannak baráti társaságok, események, születésnapok, esküvők. Tehát az első "megrázkódtatás" után rájön az ember, hogy sok tekintetben ott tudja folytatni az életét, ahol a kiutazás előtt abbahagyta.
.
2. Minden attól függ, hogy hogyan rendezkedik be az ember a helyi viszonyoknak megfelelően. Az USA-ban a családom hozott-vitt, Venezuelában jó volt a tömegközlekedés, és megtanultam a nyelvet, itt rá kell szokni a riksákkal és taxival való utazáshoz. Hasonlók vonatkoznak az élet többi területére is. Otthon az volt nagyon kényelmes, hogy volt autóm, mindenhová el tudtam jutni, volt salsa óra, színház, Balaton. Itt most van taxi, riksa, mindenhová el lehet jutni, van salsa óra, Himalája, tengerpart, Taj Mahal, elefánt és bengáli tigris. Én is azt érzem, hogy napról-napra jobban berendezkedettnek érzem magam. Minden hozzáállás kérdése. Persze hiányzik a Dunára néző teraszom a nyári estékkel és virágokkal...ám itt például minden nap ehetek papayát.
.
Még egy érdekesség Indiáról - meglepő, hogy már többször is előfordult az, hogy a harmadik világ mutat példát a "bölcs" Európának. Venezuelában például egy hajléktalan sem volt a főváros utcáin, és az emberek minden buszmegállóban egyes sorban sorakozva várták a buszt, és szálltak rá fel. Tülekedés sehol nem volt - ha megtelt a busz, a sor szépen megállt, és várta tovább a következőt. Itt Indiában, érdekes módon már egy jó ideje nem lehet dohányozni közterületen, intézményekben, vendéglátó egységekben - eldobott cigaretta csikket nem is látni sehol. Ma úgy táncoltunk és szórakoztunk végig egy estét, hogy nem kellett fulladozni a cigaretta füsttől, a ruháimat vissza lehetett akasztani a szekrénybe, és nem kell rögtön hajat mosni. Minden étterem ettől függetlenül tele van...még a rendőrség épületében, vagy delhi parkjaiban (közterületem sem szabad) sem lát cigarettázó embert senki. Ezt tartsák be a magyar parlamenti képviselők az ülések közötti szünetekben, és ezt tanulja meg Magyarország Indiától!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése