Fitness Terem

Ma beíratkoztam az egyik fitness terembe. Elég meredek árak vannak errefelé, és szerződéseket kell aláírni félévre, 12 hónapra - ha nem akarsz már járni, akkor fizetni kell a tagság lemondásáért...stb. Tehát bonyolult dolog itt a testmozgás. Így inkább egy kisebb fitness teremben lettem tag, ahol kedvezőek a feltételek. (A Celebrity Fitness teremben például eleinte 50.000 Ft-ot kért az ürge a beíratkozásért, plusz havi 25,000 Ft tagsági díjat. Persze aztán egyből kedvezményeket kezdett adni, és lementünk 16,000 Ft beíratkozási díjig és 16,000 Ft havi tagdíjig. Mondjuk otthon is 20,000 Ft egy 10 alkalmas bérlet, de itt azért nem akartam ennyit fizetni.)

.

Így maradt egy kisebb terem, VLCC Fitness, ahol sikerült havi 9,000 Ft-ért tagságit váltanom, és nem volt beíratkozási díj. Ezért mehetek akár minden nap is edzeni, és van sauna mag jacuzzi is. A terem nem üti ki a plafont, de viszonylag jó gépek vannak, az edző pedig jó fejnek tűnik. A terem nincs nagyon messze tőlem, így hétvégente riksával el tudok menni, hétközben pedig legalább egyszer majd megállok ott a taxival. Pozitívum még az is, hogy a teremben működik fodrászat is, így a hajvágásokat is el tudom ott intézni időnként.

Indiai Életképek II.

Indiai Életképek I.

Melegvíz és fütyülés éjszaka

Két további érdekességet szeretnék megosztani. Az egyik az, hogy leleményes módját választották az itteniek a meleg víz előllításának. A házak tetején általában több, nagy műanyag hordó helyezkedik el. Ezekbe a hordókba engedik bele a csapvizet - sok esetben a ház udvarán lévő kútból. Mivel most Indiában 42 fok van átlagban, így a napon lévő hordókban a víz gyorsan 50 fokosra melegszik. Ez épp elég a zuhanyzásra, fürdésre. Tehát itt majdnem nomád élet van, okosan, konfortosan megoldva.

.

A másik dolog az, hogy éjjelente többször hallok sípszót, fütyülést. Beletelt pár napba, hétbe, mire rájöttem, hogy mi is ez. Éjszaka biciklis őrök járják a területet, felügyelve a rendre. Ezek az őrök időről-időre megfújják a nyakukban lógó sípjukat az éjszaka csendjében. Nagyon találó. A sípszó rendeltetésére csak ötletem van: így jelzik egymásnak, hogy melyikük merre jár; ezzel riasztják el az éjszaka leple alatt settenkedő kutyákat, tehenehet...esetleg ezzel jelzik az alvó lakóknak, hogy ők bizony őrködnek. Mindenesetre néha az agyamra mennek :-)

Eddigi tapasztalataim összegzése

Ma este munkahelyi ismerősökkel Delhiben voltam egy Sport Bárban - ahol természetesen krikett meccset néztünk, de nem is ez volt a lényeg. Három hete érkeztem meg, és már zajlanak az események, kezd úgy tűnni a dolog, mintha már régen ismerném ezeket az embereket. Hazafelé jövet a taxiban két dolog jutott az eszembe.

.

1. Végülis szinte bárhol tud élni az ember (bizonyos alapovető feltételek mellett, persze). USA és Venezuela után most itt, Indiában is azt érzem, hogy annyira nem más az élet, mint Magyarországon. Persze vannak különbségek, de itt is van pláza, mozi, McDonald's, Pizza Hut, taxi, park, éttermek, kollégák, barátok, fitness terem, könyvesbolt...stb. Itt is hasonló témákról beszélgetnek az emberek, valóságshowk mennek a tévében (Kalandra Fal...egyebek), itt is vannak baráti társaságok, események, születésnapok, esküvők. Tehát az első "megrázkódtatás" után rájön az ember, hogy sok tekintetben ott tudja folytatni az életét, ahol a kiutazás előtt abbahagyta.

.

2. Minden attól függ, hogy hogyan rendezkedik be az ember a helyi viszonyoknak megfelelően. Az USA-ban a családom hozott-vitt, Venezuelában jó volt a tömegközlekedés, és megtanultam a nyelvet, itt rá kell szokni a riksákkal és taxival való utazáshoz. Hasonlók vonatkoznak az élet többi területére is. Otthon az volt nagyon kényelmes, hogy volt autóm, mindenhová el tudtam jutni, volt salsa óra, színház, Balaton. Itt most van taxi, riksa, mindenhová el lehet jutni, van salsa óra, Himalája, tengerpart, Taj Mahal, elefánt és bengáli tigris. Én is azt érzem, hogy napról-napra jobban berendezkedettnek érzem magam. Minden hozzáállás kérdése. Persze hiányzik a Dunára néző teraszom a nyári estékkel és virágokkal...ám itt például minden nap ehetek papayát.

.

Még egy érdekesség Indiáról - meglepő, hogy már többször is előfordult az, hogy a harmadik világ mutat példát a "bölcs" Európának. Venezuelában például egy hajléktalan sem volt a főváros utcáin, és az emberek minden buszmegállóban egyes sorban sorakozva várták a buszt, és szálltak rá fel. Tülekedés sehol nem volt - ha megtelt a busz, a sor szépen megállt, és várta tovább a következőt. Itt Indiában, érdekes módon már egy jó ideje nem lehet dohányozni közterületen, intézményekben, vendéglátó egységekben - eldobott cigaretta csikket nem is látni sehol. Ma úgy táncoltunk és szórakoztunk végig egy estét, hogy nem kellett fulladozni a cigaretta füsttől, a ruháimat vissza lehetett akasztani a szekrénybe, és nem kell rögtön hajat mosni. Minden étterem ettől függetlenül tele van...még a rendőrség épületében, vagy delhi parkjaiban (közterületem sem szabad) sem lát cigarettázó embert senki. Ezt tartsák be a magyar parlamenti képviselők az ülések közötti szünetekben, és ezt tanulja meg Magyarország Indiától!

Bicikli Riksa

Ma gondoltam egyet, és elhatároztam, hogy teszek még egy lépést a kulturális integráció felé, és riksával megyek a plázába taxi helyet. Gurgaonban mind a motoros, mind pedig a bicikli riksa elterjedt közlekedése eszköz: olcsó, viszonylag gyors is, és nem annyira kényelmetlen. A riksák mindenütt ott vannak, köröznek az utcákon, várakoznak a bevásárlóközpontok előtt, így nagyon könnyen leinthető egy bármikor.

A szállásról kilépve rögtön le is intettem egyet, és 225 forintért fel is szálltam. Jó kis hecc az egész, a meleg elviselhető a szellő és az árnyékos ülés miatt, lehet nézelődni menet közben az utcákon, és élvezetesebb a dolog, mint egy taxiban ülni. 10 perc alatt meg is érkeztem a célállomásra. A sikeren felbuzdulva hazafelé is ezzel jöttem, miután bevásároltam a szupermarketben.

Így azért könnyebb a mozgás, olcsón el lehet jutni a környéken lévő boltokba, plázákba, esetleg fitness terembe, és nem kell a taxikat hívogatni, várakozni, keresgélni. Éljen a riksa!

American Idol - 2009

Ma este néztem az American Idol (az amerikai Megasztár) 2009-es döntőjét, és hát az eredményhírdetéskor olyan hátast vágtam, hogy azóta is alig bírok felkelni.

.

A történet ott kezdődik, hogy már hetek óta figyelem a műsort - természetesen - és felfigyeltem a képen látható Adam Lambert versenyzőre, aki olyan számokat énekelt az elődöntők alatt, hogy tátva maradt a szám. A dalokat mindig egyedi stílusban adta elő, és lehetett az rock-ballada, metál vagy épp szerelmes nótácska, vagy az ember haja szállt le a torkából kiáramló erőtől, vagy a szeme lett könnyes, a háta pedig libabőrös a hangjától. Soma erre mondaná, hogy Adam kifeszült a jelenben minden egyes szám alatt, és megmozgatott benne valamit.

.

Az utolsó 3-4 adás alatt a zsűri az egekig magasztalta, a rock királyának és superstar-naknevezték. Énekesek nyilatkoztak róla, a közönség állva tapsolt...ám a döntőt elvesztette!

.

Ezt mind a mai napig nem érti senki - szerintem maga Adam sem - én legfőképpen. A döntőben a zsűri csak jókat mondott róla, a szegény másik döntős fiút pedig eléggé kemény szavakkal illették. A másik fiú, Kris, szintén jó énekes, tiszta hangja van, ám egy a millió közül, különösebben nem tűnik ki, szépen elénekli a dalokat, meghajol, elmegy...semmi extra. Jó-jó, de se libabőr, se hajleordítás, semmi. Lehet, hogy épp ezért nyert - az amerikai átlagember, lehet, hogy jobban szimpatizált egy átlag-sráccal, átlag hanggal, átlag sztársággal.

.

A furcsa helyzetet mi sem példázza jobban, mint az, hogy a döntőre írt közös dalt hivatalosan Adam énekli fel a megjelenő CD-re, nem a nyertes Kris. Hasonló helyzet többször is előfordult már hasonló versenyek alatt - ahol a néző szavaz. Szerintem Adam ennek ellenére biztosan befut, a hangját és a technikai képzettségét csodának tartja a szakma...meglátjuk egy év múlva kiról hallunk még.

.

Adam - szerintem két legjobb dalát - addig is halgassátok meg. Az első a Mad Word, amit állítólag pár ember tud csak elénekelni, annyira technikás - ezután tapsolt neki állva a zsűri, a második pedig a már említett döntős közös dal.

.

http://www.youtube.com/watch?v=bsFO6ZGwrUQ Mad World

http://www.youtube.com/watch?v=vokM1z8on5g No Boundaries

A Klubban

A vasárnap estét hol máshol is tölthettem volna, mint Gurgaon egyik frekventált Klubjában, ami egy nagy komplexumot jelent medencével, napágyakkal, szépe nyírt fűvel, éttermekkel, biliárd termekkel és jacuzzival. Gurgaon felső rétegébe kerültem:-) A klubba az egyik Genpact-es új ismerősöm vitt el, hogy egy kicsit lehüljünk a medencébe az esti lemenő naofényben, és felfrissüljünk az új hét előtt. Hát sikerült. Érdekes, hogy minden nap egy újabb arcát ismerem meg ennek a környéknek, és egyre barátságosabbá válik itt minden. Ha az ember kiismeri magát a városban, akkor nagyon jó körülmények között is eltöltheti a mindennapjait. Még egy jó fitness központ megtalálása van a listámon.

Delhi

Vasárnap Tanya-val és Monica-val Delhibe indultunk egy rövidebb városnézésre. Először egy kis olasz étteremben álltunk meg, ahol nagyon finom ebédet ettünk - érdekes, hogy ilyen éttermeket is találni azért a városban.

Ebéd után egy rövidebb autós túrára indultunk. Mivel jelenleg napközben 42-43 fok van errefelé, gyalogos túrákat nem nagyon lehet tervezni. Így is folyamatosan a vizet ittuk a kocsiban is. Mindenesetre megnéztük Delhi központját, ami egy nagyon szép, hatalmas parkból áll. A park egyik végében áll a nagyedik képen látható félelmetesen hatalmas India Kapu, amely a világháborúkban harcolt indiaiaknak áll emlékül. A park innen folytatódik felfelé egy kis emelkedőn több kilóméter hosszan: mindenfelé fák, árnyék, és piknikező emberek: akik bírják a 40 fokot.

A park másik végén áll a méltóságteljes Elnöki Rezidencia és a Kormányépület. Ezek láthatók a második és a harmadik képen. Delhinek ez a része nagyon rendezett, igazi főváros jellegű, és tele van túristákkal. Ide mindenképpen vissza fogok jönni, talán egy délután, kora estén, hogy gyalog is bejárjam ezt a helyet. A park a washingtoni nagy parkra emlékeztetett a Kongresszusi épülettel és a hatalmas minarettel.

Még egy érdekesség az, hogy az indiai Parlament egy köralakú építmény, állítólag a világon csak a római kolosszeum és az indiai parlament alkot szabályos kört, mint épület, semmi más. Ez látható az első képen.

A délután így érdekesen telt, és hamarosan újra jövök Delhibe.

Ambiance Mall

A szombati nap jelentősebb részét Gurgaon egyik legújabb bevásárló központjában, az Ambianca Mall-ban töltöttem. A központ egy kilóméter hosszú, és három ilyen emeletből áll: tehát hatalmas dologról van szó. Nagy az éttermi választék, a Pizza Hut-tól az olasz éttermeken keresztül a mexikói konyháig minden megtalálható itt. Ki is használtam az alkalmat, és ettem egy jó, európai pizzát és csirkét:-)

Természetesen sok a bolt is: ruhák, könyvek, CD-k...minden megtalálható itt. Játéktermek, és egyéb érdekességek is vannak. A pláza egyértelműen a felső tízezernek készült, márkás boltok, kicsit drágább árak várják a közönséget, és az emberek összetétele valóban ezt mutatja: sok külföldit is láttam itt vásárolni. Mozi és bowling pálya is van, ide fogok járni egy-egy filmet megnézni.

Fejlemények

Az elmúlt egy napban több minden is történt. Először tegnap este - nagy meglepetésemre - a főnök asszonyom, Indira elhívott a HR-es vezetőkkel egy közös vacsorára. Azt mondta, hogy így legalább megismerem őket, és nem vagyok egyedül otthon. Így rögvest a globális HR nagyfőnökkel és egyéb HR-es felsővezetőkkel ültem egy kocsiban az egyik pláza felé haladva. Az este igazából jó volt - bár sokszor a hindi miatt nem értettem, hogy miről folyik a társalgás, és persze kívüálló voltam egy kicsit. Mindenesetre ettünk rákot, csirkét, gombát, és ittunk bort, sört. A hangulat jó volt, épp megállapítottam, hogy ezek a vezetők is ugyan olyan emberek: szórakoznak, nevetnek, viccelnek, barátságosak. Az este arra volt jó, hogy kicsit változott a bennem kialakult kép róluk, és lazábban veszem a velük való mindennapos munkát. Az esemény után hazaszállítottak, és mint régi ismerősök bucsúztunk.

A másik hír az, hogy ma visszamentem a rendőrségre, és megkaparintottam a szépen lepecsételt tartózkodási engedélyemet. Minden ok, legálisan vagyok az országban, és más tennivalóm nincs. Simán ment a dolog. A papírt jól őrizni kell - egy másolatot magamnál hordok mindig.

Tartózkodási Engedély

Ma elmentem a városi rendőrségre, hogy elintézzem a tartózkodási engedélyemet. Féltem az itteni bürokrációtól, de meglepően jól ment a dolog.

A rendőrség hangulata a 80-as évek elejére emlékeztetett - itt a közigazgatásban megállt az idő. Lepukkant épület, kicsi, sötét irodák régi, elhasznált székekkel és asztalokkal. Mindenhol embertömeg - ülnek a földön a folyosón, és várják a sorukat az összes pereputtyal együtt. Én voltam majdnem az egyetlen európai ember ezrek között, meg is nézett mindenki.

A folyosón megszólított egy hölgy, hogy a regisztrációs irodát keresem-e, és odavezetett. Bent két alkalmazott, mögöttük a plafonig érő akta kupacok a földön...Kezembe adták a kitöltenivalókat, miközben az asztalon össze-vissza kotorták a papírokat. Többször én kaptam az útlevelem után, hogy nehogy elkallódjon, és szépen mindig visszatettem az ügyintéző elé. Miután megállapították, hogy minden papírom rendben van, egy hatalmas regisztrációs füzetbe beírták az adataimat, és aláíratták velem az oldalt. A papírjaimat pedig összetűzték, és a halom tetejére tették. Mivel az illetékes aláírót nem találták az ügyintézők, így pénteken be kell ugranom az aláírt verzióért, de már nem lesz herce-hurca.

Egy óra elteltével már távoztam az épületből. Furcsán néztem a folyosó kövén ülő asszonyokat, és arra gondoltam, hogy azért Európa nagyon-nagyon messze van innen, én India sose fogja utólérni. Jobban hasonlított a hely egy menekült táborra, mint bármi másra. Határozottan húztam a laptop táskát a tömegben, mikor mellém szegődött egy 8 év körüli piszkos kislány, és pénzt kéregetett tőlem. Követett a folyosókon, és az ingem ujját húzgálta. Nem adtam neki semmit, mert lehet, hogy elvették volna tőle úgyis, ami adok - lásd Gettó Milliomos - illetve, úgysem az a pár rúpia segített volna rajta. Így tűrtem, hogy végig jöjjön velem egészen az udvarra, a kocsiig, és amikor a taxi elindult, még mindig szaladt a kocsi után. Majd lemaradt, mi eljöttünk...és azon gondolkodtam, hogy ez az igazi India, nem a Genpact iroda.

Hétköznapok

Nagyon sok említésre méltó dolog nem történt eddig - de van egy-két előrelépés.

Például megkaptam egy céges SIM kártyát mobiltelefonhoz. Már csak egy készülékre van szükségem, mert a magyar telefonjaimban nem működik persze. Holnap beszélünk egy beszállítóval, és csütörtökre lehet, hogy lesz indiai mobilom. Már jó lenne, hogy bátrabban tudjak beszélgetni az itteni emberekkel, taxit tudjak hívni...etc. A hétvégére már jól jönne a telefon.

Megkaptam az indiai céges belépőkártyámat is, így nem látogatóként kell bejönnöm minden nap a recepción. Érdekes dolog az, hogy a cég kapujában a biztonsági őrök minden autót átvizsgálnak, kinyitják a csomagtartót, tükörrel benéznek az autó alá is. Minden egyes munkatárs táskáját kinyitják, és átnézik elég részletesen. Továbbá mindenkinek egy fémdetektoros kapun át kell belépni az épületbe. Fő a biztonság.

Nyitottam bankszámlát is már: nagyon simán ment. Egy üzletkötő kijött a céghez a banktól, és egyből át is adta a bankkártyát, PIN kódokat, mindent. Már csak az első fizetésemre kell várni, hogy költeni is tudjak.

Holnap megyek a rendőrségre, pontosabban a Külföldiek Regisztrációs Központjába, hogy megszerezzem a tartózkodási engedélyt. Minden papírom elvileg kész, meglátjuk, mi történik majd. Remélem, hogy nem kell majd vagy tízszer visszamennem, mint azt néhányan az internetes fórumokon írják. Holnap beszámolok majd a tapasztalatokról.

Tehát lassan stabilizálódik itt az élet, remélem, hogy a hétvégére már mindenem meg lesz. Esténként élvezem az amerikai és angol Megasztárt, Megatáncot...és egyéb valóság show-kat, illetve az Interneten tájékozódom az otthoni dolgokról, mint például Szili bukásáról Pécsett, és hasonlók. Hétvégén jó lenne már csinálni is valamit, elmenni valami új helyre...meglátjuk.

Néhány kép a szobámról

Mégis látni zöldet Gurgaonban

Ma, vasárnap lévén, sétáltam egy kicsit a környéken, mert délután nem volt annyira meleg, és egy kis friss levegőre is vágytam a légkondis szoba mellett. Kiderült, hogy a környék, ahol lakom, a körülményekhez képest egész élhető - lényegében egy kertvárosi negyed sok fával, bokorral és virággal. Na azért nem a Margit-szigeten, vagy a Rózsadombon sétállgat az ember, de hétvégenként egy-egy kisebb körre megteszi. Családi házak vannak itt leginkább, sok a gyerek, de azért láttam kutyát és tehenet is útközben.

Találtam egy kis parkot is, ami nagyon szépen rendbe van téve, és padok is vannak, hogy egy kicsit leülhessen az ember. Egy kisebb gyíkot és egy mókust láttam séta közben...egyelőre. Szerintem ebbe a parkba kijövök majd néha, mert szerintem a közelben ez az egyetlen hely, ami egy trópusi országra emlékeztet, és ahol a levegő is ok.

Néhány kép a kedvenc parkomról:-)

Ismét Megérkeztem

Ismételten megérkeztem immár a 8 hónapos projektre Gurgaonba. A hely már ismerős volt, a repülőről leszállva a jellegzetes száraz, homok illatú levegő fogadott. Nem kis meglepetésemre egy kisebb homokvihar haladt épp át a városon, mindenhol szállt a homok, alig lehetett látni valamit. Gondolom, hogy ez a tüdőnek sem tesz túl jót, így igyekeztem kis levegőket venni csak. Napokon belül beköszönt egyébként az esős évszak, ami azért is nem baj, mert egy kicsit elnyomja az eső a homokot, és talán tisztább, frissebb lesz a levegő.

A hőmérséklet is meglehetősen magas, szerintem 40-45 fok napközben - ehhez hozzá kell kicsit szokni! Hol van már a budapesti friss reggel és kora este! Így megy a légkodi a szobámban, anélkül egyszerűen megsülne bent az ember - így is kis időbe telt, míg a szoba lehült annyira, hogy viszonylag kényelmesen elviselhető legyen.

A szobám jó, meg vagyok elégedve. Van konyha gáztűzhellyel, mikróval, mosogatóval és hűtővel. Van egy kis nappali rész ülőgarnitúrával, tévével, és a hálószoba rész egy francia ággyal, komódokkal, éjjeli szekrénnyel. A fűrdőszoba is ok, zuhanyzófülke, mosdó, wc. Ahogy kipakoltam a cuccaimat, otthonos is lett, itt ki lehet bírni azért egy kis időt. (A hűtőbe volt víz, üdítő, minden...egyelőre még nem tudom, hogy ez benne van-e a szoba árába, vagy fizetni kell érte.)

Délután egyből el is mentem egy szupermarketbe: a recepció hív taxit, ami 2200 Ft-ért négy óráig velem van, és hordozgat egyik helyről a másikra - tehát alkalmakként, főleg a hétvégi bevásárlások, mozik alkalmával kibírható. A boltban vettem mindent: gyümölcsöket, edényeket, innivalót, vajat, kenyeret, tésztát, szószokat, tojást...egy hétre elégnek kellene lennie, de majd úgyis kitapasztalom. Az itthonról hozott Smack-kekkel és tésztákkal egy ideig kihúzom. Egyébként üzemel itt étterem is: mindent elkészítenek kívánság szerint, szendvicseket is, és azt is mondták, hogy ha szeretnék vmi speciálisat, szóljak előtte, és megfőzik nekem. Majd ezt is kitapasztalom.

Az épületben van egy kis kondi terem is, azt holnap fogom felfedezni.

A környék viszonylag ok, van egy kifejezetten szép park is a közelben, azt estefelé lehet megnézni szerintem, ha már nem lesz olyan meleg. Ma és holnap itthon pihenek, hétfőn jön majd a munka.