Szombat hajnalban 5 órakor indultam az egyik amerikai kolléganőmmel Agrába, hogy megnézzük a Taj Mahalt. Az utunk kalandosra sikerült, mivel egy felborult kamion állta el az utunkat, így röpke két órás falvakon átvezető kerülő után már az autópályán is voltunk. Így a 200 kilómétert sikerült 5 óra alatt megtennünk. Agra forgataga fogadott: mindenütt autók, emberek, össze-visszaság...a szokásos India. A Taj Mahal a város szélén áll. Először egy előkertbe jut az ember, gyönyörű növényekkel, masszív, díszitett falakkal. Egy hatalmas kapun kell tovább haladni a belső kertbe, és a kapun át pillantja meg először az ember a Taj Mahal fehét épületét. Itt mindenki megáll egy pillanatra, hogy vegyen egy levegőt, és megcsodálja a távoli épületet. A Taj udvara nagyon szép: szökőkutak, medencék, pálmafák, madarak, virágok, zöld fű. Az épület a park végében található a Yamuna folyó partján.
A Taj Mahalt Shah Jahan uralkodó építette az 1600-as években, amikor legszeretettebb harmadik felesége, Mahal, meghalt 14. gyermekük születése közben. A feleségének három kívánsága volt a halálos ágyán: a férje nem vehetett több nőt feleségül, fel kellett nevelnie mind a 14 gyermeket, és építenie kellett a felesége tiszteletére egy olyan sírt, amely szebb bármely sírhelynél a világon. Shah Jahan teljesítette a kéréseket, így lett a Taj Mahal (Mahal koronája) a világ valóban leggyönyörűbb sírhelye.
.
Az épületet teljes egészében fehér márványból építették, amelyet rengeteg faragott motívum valamint féldrágakövek díszítenek. Leginkább a virág és szív minták találhatók mindenfelé. Az épületet alapzatát 64 kút alkotja - földrengés esetén ezek felfogják a mozgást, így az épület nem dűl össze - amelyet tikkfa tönkök töltenek ki. Ezen áll az épület több méter magas talapzata, a négy torony és a kápolna. A négy torony enyhén kifelé ferdül, hogy egy esetleges földrengés esetén ne a kápolnára, hanem a földre roskadjanak. Az épület 100 százalékosan szimetrikus: mind a négy oldalról pontosan ugyanúgy néz ki, és minden egyes forma, díszítés teljes tökürszimetriában áll az épület középvonalához képest. A kertben a nyolc kertdarab illetve a medencék és szökőkutak szintén teljes szimetriában vannak.
.
Mahal koporsója a belső kápolnában áll. Az épület befejezése után Shah Jahan a folyó másik partján fel akart építtetni egy fekete épületet is, ahová őt temették volna. Ám egyik fia hatalomra tört, Shah Jahant börtönbe zárta, és átvette az uralkodást. Így a fekete Taj felépítésére nem került sor, és halála után Shah Jahant a felesége mellé a Taj Mahalban temették el. Így most mindkét koporsó ott áll.
.
A márvány nem ereszti át a vizet, így 400 év alatt nem kellett az épületet restaurálni vagy javítani. Továbbá a márvány vezeti a fényt, így hajnalban, naplementekor és a holdfénynél a Taj Mahal érdekes fehér fényben ragyog egészen hihetetlenül. A Taj a szerelem jelképévé vált - akár a velencei Sóhajok Hídja.
Miután körbejártuk az épületet - ahová szintén csak mezítláb lehetett belépni - leültünk a kertbe egy fa alá, és csak néztük a valóban különleges építményt, pihentünk, és hallgattuk a madarak csicsergését. Hihetetlen, hogy az indiai zűrzavarban itt teljes a csend és a nyugalom. A látogatás után a Taj melletti szállodában megebédeltünk, természetesen az épületre néző teraszon. Végezetül a taxi elvitt minket egy márványfeldolgozó műhelybe is, ahol megnézhettük, hogy hogyan faragják és díszítik a féldrágakövekkel a márványlapokat a kézművesek. Hazafelé 4 óra volt az út, este hétre már otthon is voltunk.
.
Valóban megéri megnézni az épületet legalább egyszer egy életben, ám aki teheti rendszeresen visszajár. Megérdemli a Világ Hét Csodája címet.
