November több értelemben is a várakozás hónapja. Egyrészt ez az utolsó hónapom itt Indiában, így napról-napra egyre többet foglalkozom a hazautazás előkészületeivel. Másrészt az idő is megváltozott. A fenti képen látszik, hogy a nap már itt is nagyon alacsonyan jár. Napközben még meleg van ugyan 25-28 fok, ám egész nap egy furcsa köd ül a tájon, már nincs az a szikrázó napsütés. Estére lehül a levegő, éjszaka 10-15 fok van. Légkondi már egyáltalán nem kell, és egy elektromos radiátort is beállítottak a szobámba, amit azonban még eddig nem kapcsoltam be, viszont már rendes takaróval takarózom éjszaka. Délután 5 óra körül már szürkület van...de azért inkább kora őszi a hangulat, és napközben pólóban járok még bevásárolni.
A ház melletti kis park már teljesen kiszáradt, több mint egy hónapja egy csepp eső sincs, és ez jövő júniusig így is marad. Ahol még másfél hónapja derékig érő fű volt, post egy poros kis földdarab van csupán. Így egyre több tévét nézek. Már itt is egy kisebb DVD gyűjteményem van, már azon gondolkozom, hogy hogyan fogom őket mind hazavinni.
A teraszon a légkondi mögött a galambpár a tojásokon ül. Amióta itt vagyok, ez már a harmadik próbálkozásuk, ugyanis eddig egy reggelre mindig eltűntek a tojások. Kiváncsi vagyok, hogy ezek megmenekülnek-e, és ebből kikelnek-e a kis galambok. Időnk egyelőre még van egy kicsi. Várunk.
Az időutazó felesége is folyton csak várt. Most olvastam ki ezt a könyvet, és a filmet is megnéztem ma a moziban. Természetesen a könyv sokkal jobb, ám érdekes volt látni is mindazt, amiről eddig csak olvasott az ember. A könyv főhőse Henry, aki egy bizonyos oknál fogva időutazó, azaz időközönként teljesen váratlanul eltűnik, és vagy a jövőbe vagy pedig a múltba megy egy percre, órára, napra vagy hétre...majd visszatér. A könyv nagyon érdekesen vegyíti a különböző időket bemutatva Henry életét, aki különleges módon találkozik Clair-rel, aki megszereti, és aki a felesége lesz. Ám Henry sosem lehet teljesen az övé, hiszen Henry el-eltűnik karácsonykor, az évfordulói vacsora közben, az esküvőn, az esti ágyból, a reggeli kávé mellől...és Clair egyedül marad, és vár rá, mást nem tehet. Érdekes szerelmi történet, ahol a legnagyobb kihívásokat a várakozás, és a folyamatosan egyedül maradást jelenti. Hogyan tud értelmes életet élni egy ilyen pár, mikor jön el a halál, a múlt a jövő vagy a jelen-e a legjobb, ki az a kislány, aki néha odaszalad Clairhez és Henryhez, hogyan jelenti egyszerre a legnagyobb szerelmet és a legnagyobb katasztrófát egy erdei ébredés valahol az időben...erről szól a könyv.
A cégnél a csapattal sor került a búcsúztató ebédemre - bár még vagyok egy hétig, ám most jött össze mindenki. Elmentünk délben egy thai étterembe, és ismét eltöltöttünk egy pár kellemes órát, és ettünk jó fűszeres dolgokat. Mindenki mondott rólam egy-egy jó tulajdonságot, és úgy vettem észre, hogy sajnálják, hogy nem maradok tovább. Ajánkékba kaptam egy komplett indiai ruházatot: egy fekete hosszú kurtát, fekete nadrággal illetve egy fekete mellényt is. Ezeknek nagyon örültem, mert szerettem volna egy komplett indiai ruházatot magamnak, de soha nem került arra sor, hogy vegyek is magamnak egyet. Otthon felpróbáltam, és minden jó rám...tehát lehet majd egyszer-egyszer otthon felöltözni ezekbe. 
